"Szeretnék aludni, de neked kell a tánc."

Stanci és Anti kalandjai I.

2012-03-01T17:57:00.002+01:00

Stanci slattyog folyosókon át,
keresi másfélórás otthonát.
Talál egy faajtót, éppen
zárva van még, eképpen
falnak dőlve olvas Celan-t,
nem is várta a nagy elánt,
amivel Anti feléje indul,
sötét zakó, fehér ingujj,
hasított cipő, kulcs fordul,
Stanci mészárszékre indul.

heppi börzdéj

2012-02-24T16:16:00.001+01:00

Mindig mindenki szarul van, én mindig mindenkit körbeugrálok és egyedül én vagyok az, aki TUD mosolyogni érted, és nem is az, hogy mi van velem (ja és a plusz szak felvétele sem segített a fáradtság tekintetében). De érted, meg sem kérdezik, mindenki csak a saját szarját mondja, elegem van, hol vagyok én, mi van velem, mi van velem, mondjátok már, hogy rám is kíváncsi valaki, jól vagyok, csak elegem van, hogy mindig mások, mások, én meg soha SEHOL, kit érdekel, hogy mi van velem, de én legalább mosolygok.

2012-02-07T20:25:00.001+01:00

you left me alone always here there lie lie lie without belong to you anybody nobody cables monitoring faces flash everywhere what for belong to me have it have me right in your side gone time buy your suicide sell the mortal life take this shirt throw away hide stand stop lie hangs around curtain hide faces fall down hand not in hand holding knife cut it cut the baby polar bears eat it shouting very end because you left lie lie bite lie arms faces sink don’t let me down think our dream killed cut it not this leg neither this crush sentences breaking cut the innocents have me do you they think have to hail to the lord hit me rape possibly lay can see that star it will die tomorrow missing lady the field where i died sin sin lie monitoring watch see everything can’t u see lost in blue i forget to break will do it because just just have it have me let me stay around throw away we were good enough i can do it can be better more then everything you love if you loved me you would come if you had loved me you would have come for what cry remember if you remember that angry worry cry lie stay away buy music love ruling class rebel invite your neighbour he will be main menu delicious bastards broken things and you and me

Mandulavirágzási Tudományos Napok

2012-02-04T11:23:00.002+01:00

már csak 23 nap...

Modulok

2012-01-18T01:15:00.002+01:00

Pedig nem is nehéz - mindig ezt mondod,
én meg hogy: nem is érdekel, menjünk.
A kabát az oka szerinted, azért lett csálé.
Sose tudok angyalt rajzolni a hóba.

Aztán a műholdak is,
csak az ablakom fényét látják,
engem már nem,
messze mennek,
utas nélkül,
más helyekre.

Valahol megszökik a figyelem,
olyan helyre képzelem,
ahol egész dolgok vannak,
egészen egyszerűek,
mint a beszélgetésünkben
az üres szavak
vagy ahogy egy másik lányba
beleszeretsz,
nézd,
mert ilyen egészen egyszerű.

A kettő

2012-01-13T00:33:00.001+01:00

Nos, hát igazán nem fogom ezt sem túlzásba vinni, csak az első benyomás alapján hirtelenjében levetem a gondolatokat.
Szóval adott volt egy film, Guy Ritchie megalkotta, imádtuk, szerettük, korhű volt, poénokkal tűzdelt, hihetetlen karakterekkel, csodás ruhákkal, szürkéskék londoni égbolttal és a Baker Street 221/B csodás kis "hétköznapjaival". Aztán jött a kettő és egy röpke pillanatig sem fogalmazódott meg a fejemben az, hogy ezt talán el is lehet szúrni. Nos, igazam volt.
Méltó, igazán méltó kis folytatást láthatunk. Egy nagyon kicsit aggódtam, hogy Párizsba helyeződött a történet szála, ennek ellenére nem volt ezzel sem semmi gond: kihagyták a kliséket és a helyszín közel sem volt annyira hangsúlyos, mint amennyire féltem tőle.
A főszereplők most is hozták a jól megszokott formájukat, semmi probléma nem volt velük. A karakterfejlődést kicsit hiányoltam ebben az új változatban - értem én ezt Watson kötődési problémáira -, de oda se neki.
A slow motion snittek nagyon jók voltak, hihetetlenül, bár sokadszori megnézésre már nyújtottnak fogom gondolni. A legjobb megoldás mégis szerintem az a kameramozgás volt, mikor az adott dologgal mozog a kamera és nem az adott dolog mozgását veszi fel. Pont akkor és pont ott és pont addig. Eszméletlenül elképesztő volt.
Kellemes meglepetésként feltűnt Stephen Fry Mycroft Holmes szerepében, bár itt nem az okosabb testvérnek nevezném, inkább a... No, majd kitalálok egy szót, egyelőre csak "a little bit Fry...."

De Moriarty professzorral (Jared Harris) nem nagyon... Vagyis nem tudom. Majd eldől. Nem tudok most még képet alkotni. Nem tudom, hogy szerettem-e. Mármint sok dolgot nem szerettem így első ránézésre (Harry Potter, Lost, Trónok harca, American Horror Story), amiket később nagyon megszerettem. Majd az idő megválaszolja. Jared Harris játékával sincs bajom, egyelőre, kikockázás nélkül. Viszont az nagy szívfájdalmam, hogy a könyvek alapján azért gonoszabbra számítottam. Eszesebbnek, hiszen ő egy tálentum, hát ő Holmes legnagyobb ellenfele! A nagy Moriarty professzor! Aki mindig háttérből irányít, aki mindig megússza, aki még Sherlock eszén is túljár! Erre igazából a film nem igazán világított rá, sőt semennyire se, sőt, ha tovább megyek - és tovább megyek -, akkor azt kell mondanom, hogy egy Blackwood-hoz hasonló karaktert láthatunk. Ezzel amúgy nincs gond és elismerem, hogy azért Moriarty nagyobb dolgokat vitt véghez, de mégis... Egy gonosz karakternek mindig sokkal, de sokkal gonoszabbnak kell lennie ahhoz, hogy a hős legyőzhesse heroikus küzdelemben. No azért mégsem panaszkodom, volt jópár zúzós jelenet, úgyhogy szót se többet.
Így állunk, ennyi voltam, nézzétek, szeressétek.

P. S. szerelmesvagyokrobertdowneyjrba

Nevess, mert nálatok is így van!

2011-12-21T21:24:00.004+01:00

Nahát, így karácsony előtt tényleg megindul mindig ez az áradat az interneten is. Meg is találtam az alábbi dolgot. Vérbeli karácsonyi.
Ja és itt akadtam rá: http://hircsarda.blog.hu/2011/12/21/par_szo_a_karacsonyrol

PÁR SZÓ A KARÁCSONYRÓL

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.

Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.

Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.

Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.

Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.

Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.

Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.

Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.

ennyivagyok

2011-12-12T23:44:00.001+01:00

Mindig is azt gondoltam magamról, hogy legalább ez az egy dolog legyen rendben az életemben. Aztán most is csak négyeseket sikerült összeszednem a szemeszterben, szóval nem vagyok több, mint:

Szóval nem vagyok se több, se jobb. Semmi nem vagyok, csak egy nagy adag csalódottság, elkeseredettség, egyedüllét és szánalom.
Nagyon nem jó helyen vagyok. Nagyon nem jól csinálom ezt az életet. VALAMI VALAHOL NAGYON ELROMLOTT. ordítokordítokfigyeljmertordítok

2011-12-10T20:13:00.000+01:00

demosttényleg

2011-12-03T20:12:00.002+01:00

Hello,
megint én vagyok. Arra gondoltam, hogy beszélhetünk itt sok mindenről, szeretünk, de főleg gyűlölködünk. Aztán ami a "de" előtt van, az ugye mind hazugság.
A lényeg úgyis valami dekadens baromság lesz mindig, amit vagy megértesz vagy nem. Ha egyáltalán törődsz vele.
Végül is az a baj, hogy én itt vagyok, így vagyok, elvagyok, nem vagyok. Mennek, mennek, mindig mennek a napok, aztán sosem lesz más, mindig minden marad ugyanaz. Ittragadtam. Meg az a baj, hogy nincs pénzem elmenni, nincs lehetőségem, nincs semmim, nem tudok lépni, megköt a saját életem és bár véres a kezem, hiába rángatom a kötelet, itt fogok maradni. Annyira szeretnék elmenni, érted, nem itt lenni, látni Moszkvát és most főleg látni a Broadway-t, kitörni magamból.
Figyelj, itt van ez a nagy és csodálatos világ és én nem láthatom, egy négyzetkilométeren élem az életem, ez így mocskosul kegyetlen és igazságtalan.
Fogd már fel, hogy velem is törődni kell, hol vagyok én, mi van velem, mit teszel értem, semmit, semmit nem teszel értem, nem tudok magamtól felállni, nem fogom soha látni Moszkvát vagy a Seminart.
Hello,
ez voltam én, demosttényleg, figyelj nagyon, ordítok és el akarok menni innen.

az élet kegyetlen

2011-12-03T19:10:00.001+01:00

Oké, ezt tumblr-en találtam:
i met alan rickman today.

This was my dream, you’ve no idea how much i waited for this, i’ve travelled over 5000 miles just to see him and i did and he is perfect and i was crying so hard he smiled at me and touched my hair and thank me for coming to the play, i gave him the chocolate and the letter i wrote for him and then he signed my playbill, and he asked my name but i was crying so hard i could not speak so i had to spell it again and he actually signed it again. And then we was leaving and he said before he wont take pictures but i asked him, and so he said, well here i am, take it, and so i said, with me! and he smiled charmingly as i’ve imagined so many times and took the picture. I can die now i wouldn’t care. I love him to death. I flew over 5000 miles just to see him, if that’s not love, then i don’t know.

ordítanitudnék. komolyan.

portalmania

2011-12-02T01:33:00.001+01:00

Moszkva

2011-11-28T22:19:00.001+01:00

egykisséharagszomrá

2011-11-28T22:18:00.000+01:00

tanulnomkellenemár

2011-11-24T21:34:00.002+01:00

Isten leküldi egy angyalát szeptemberben a földre, hogy nézze meg mit csinálnak az egyetemisták. Az angyal jelent:
A BGF-en tanulnak mint az állat.
Az ELTE-n is tanulnak mint állat.
A PTE-n meg csak buliznak.
Isten leküldi novemberben is az angyalát. AZ Angyal jelent:
A BGF-en tanulnak mint az állat.
Az ELTE-n is tanulnak mint állat.
A PTE-n meg csak buliznak.
Isten leküldi vizsgaidőszak végén is az angyalát, hogy mondja meg mit csinálnak az egyetemisták, az angyal jelent:
A BGF-en már nem is alszanak csak tanulnak.
Az ELTE-n már a paplanokat is kidobták, hogy legyen hely a könyveknek.
Isten:
- és a PTE-n?
- Ott már csak imádkoznak!
-Igeeeeeen? imádkoznak? jó akkor ezeket átengedjük.

2011-11-21T00:22:00.000+01:00

Minden, ami tavaly:)

2011-11-14T02:14:00.011+01:00

Mert mindig ágyban ettünk, ami mindig úgy végződött, hogy "Maja... leettem magam... meg az ágyat is..."

Amikor megnéztük, milyen hosszú is a hajam...

Amikor négy órán keresztül sütöttünk pogácsát, mert a mosógép folyton levágta a biztosítékot... Mi pedig annyit röhögtünk a sötétben, amíg kikötöztük már a biztosítópöcköt, hogy fájt a hasam a végére...

Együtt voltunk az örömben...

... és a bánatban is.

2011-11-13T23:46:00.001+01:00

másokmondjákhelyettem

2011-11-13T23:37:00.001+01:00

eztmuszáj

2011-11-12T03:35:00.000+01:00

2011-10-14T17:07:00.001+02:00

2011-10-09T23:55:00.000+02:00

2011-10-09T12:17:00.001+02:00

pain, pain, run away,
came back another day

egymondat

2011-10-02T21:38:00.003+02:00

mi is lehet ne ez a cím, valami eredeti kéne, nem elcsépelt, "feketébe fordul", ez lopás, egyébként sem a Falon vagyunk, és itt nem Mások jönnek, vagyis nem is tudom, azt hiszem, már nem vagyok más, neked vagyok csak az, magamnak én csak egyszerűen én vagyok,
én lettem, egy egyszerű szó csak, maradtam is egy kicsit, meg lettem, aki vagyok, egy "többi", egészen jól érzem magam többiként, komolyan mondom, kipróbálhatod te is, úgyis olyan szubjektív ez az egész, légy csak az, akiben jól érzed magad;
figyelj
nem akarom ám feltenni magam, te is tudod, csak nagyon szeretlek téged is, csak azt nem tudom, más vagyok-e neked.
vagy többi

vagy te ki vagy?

Nesze neked, Endre!

2011-10-02T00:49:00.001+02:00

Sem tudója, sem mocskos lőre,
sem koponya, sem kitevője
nem vagyok senkinek,
nem vagyok senkinek.

Vagyok: mint minden ember: restség,
részadók, bigott hitetlenség,
kivénhedt mezsgye épp,
kivénhedt mezsgye épp.

Ez baj, de tudok így haladni
keresném szavad lenyugtatni,
Ott várva vártalak,
ott várva vártalak.

Megélt kincsem: földírás, (félek):
Keresném, hogyha szeretnének.
S lennék maradiké,
lennék valakié.

Person of Interest

2011-10-01T13:31:00.006+02:00

Még javában tart az indián nyár, de már kapkodhatjuk is a buksinkat erre-arra hétfőként, keddenként... hiszen itt a sorozatszezon! Főleg péntekenként van itt, kora reggel érdemes ilyenkor kezdeni a napot, jó korán; amíg a kávé lefő, éppen átúszik a kalózöbölből a Person of Interest aktuális epizódja a negyedikre.
A sorozat sztorija eddig eléggé egyszerű: adott egy gazdag fazon (Michael Emerson), aki létrehozott 9/11 után (igen, szívfájdalom, de innen indul a történet - az elefánt nem felejt és nem felejti el erre emlékeztetni a világot) egy olyan gépezetet, amely TB-számokat köpköd. A lényeges számok a nagy emberáldozatot követelő "situations", a lényegtelenek pedig minden éjjel kitörlődnek. A gazdag pasi pedig felkeresi a kemény exkatonát (James Caviezel), hogy ugyan már, akadályozzunk meg pár gyilkosságot.

Dicséretes módon a Pilot-ot J. J. Abrams, Bryan Burk és Jonathan Nolan keze fémjelzi, a produkció többi részében azonban nem vállaltak sorsközösséget. Leülsz, megnézed az első részt, aztán meghallod a "lista" és a "számok" szavakat, látod, hogy Michael E. újfent csak infómorzsákat csepegtet, látsz pár ansnittet és flashback-et... Aztán fogod magad és katatón mozgással beülsz a sarokba azt kérdezve ettől az egész nagy világmindenségtől, hogy miért is uniformizálódik ez az elüzletiesedett szép új világ, aztán... Aztán egy hét múlva semmi bajod, mert helyreugrik az univerzum egy kissé, bár feltűnik egypár régi arc, azért ez mégsem annyira egy Lost-alapján-nyögjünk-még-párat-mert-az-jó-de-ha-nem-is-mi-akkor-is-nyögünk-féle szezon lesz.
Caviezel játéka a trailer alapján nem nyerte el a tetszésemet (márpedig egész nyáron csak ennyink volt), de így összességében még bírom is. Kemény kis suttogó hangja, meg a fetrengő lábon lőtt tagok... Megkedveljük, no! Emerson meg csak lötyög eddig, nem nagyon tudunk meg semmi lényegeset a karakterről, ennyit a pultosról is tudok a sarki Tom Market-ből, így enyhén szólva nagyon remélem, hogy a jövőben jobban ki lesznek bontva (az egyébként szépen elindított) szálak. [Én egyébként egy fiúra vagy egy feleségre gyanakszom, de majd megnézitek - vagy nem - és eldöntitek.]

Mindazonáltal a spec. effektek nagyon jók, tudják ezek a fiúk, mi is kell ehhez a sorozatkészítős dologhoz, jól felépített, dinamikus képek és snittek vannak (néha túl dinamikus), de a kritikák jók, csak menjen az idő, legyen mindig péntek (! - érted, mindig péntek...), tudjunk meg többet és nézünk, ítélkezünk, ahogy Kurt mondaná.
De miért a CBS? Most... de most... most ez így... No hát... Damn. Fél szemem nagyon zokog az ABC-ért, a másik szemem meg örül, hogy lát.

A Mecsek kapuja

2011-09-26T19:09:00.003+02:00

Kirándulgattunk egy csöppet, ládáztunk és megnéztük Pécs városát fentről.

Szellemvárosok

2011-09-25T14:36:00.008+02:00

No. Először mesélek a Hóleopárdról. Csak egy kicsit... Szóval először is azt rebesgetik, hogy szép időben a radarállomásról ellátni egész Misináig. No, én ezt nem hiszem el, de sebaj. A régi orosz katonai állomás (a fedőneve volt a Hóleopárd) kárpótolt mind a föld felett, mind alatta. A története nem sok: volt ugye egy Varsó, nekünk meg jöttek az oroszok, utána mentek is (nem köszöntek). Az állomás meg itt maradt, pontosan nem is tudom, hány emelet mély lefele. Szóval elég szépen meg lehet nézegetni, hogy mit is csináltak errefele északi testvéreink. Félelmetes volt: van egy helyiség, amit elborított a víz, a falon tájékoztatók oroszul, majdnem minden szobában és teremben képek, infók régről. Meg sötét, iszonyú sötét és nagyon csend és nagyon hideg. Meg mindenhol krétafoltok. Igen, a kréta az kell, meg zseblámpa is.

Bővebben, mozgóbban ITT.
Meg geoláda is van egy pöppet odébb, meg lehet nézegetni ITT. Meg csomócsomó infó az elhagyott orosz bázisról is.

Az elhagyott városban is voltunk, Szentkirályszabadja mellett. Ez is orosz létesítmény, ez is kihalt. Itt sincs semmi, mindent elvittek, ki van fosztva az egész város. Videó a YouTube-on.
Aki a Hajagra menne, vigyen pulcsit, aki pedig a szellemvárosba, az munkavédelmi bakancsot, mert annyi törött üveg van, mint a Die Hard-ban. Vagy még több.
Senki. Sem. Él. Itt.

Happy day, nespa?

2011-09-21T18:09:00.003+02:00

Láttam egy filmet a napokban. A főszereplő... Ó! Nem is volt neve. "He". Ennyi. Szóval, "He"-t követhettük végig egy ebéden. A gondolatait. Egy egyszerű embert. Erről sok ötlet jutott eszembe. Nagyon sok.
Eszembe jutott az is, hogy le kéne neked írnom egy napom. Nem azért. Nem azért, mert olyan jó. Nem azért, mert olyan király. Nem szomorú. Csak van. Egy nap. Jó ideje gondolok erre.
Mert
nos, mert nem ismernek. Erre így rájöttem. Azt hiszem, nem engedem eléggé. Nem találkozunk annyiszor, hogy engedhessem. Mert mindennek ellenére mégis a Lulu a legjobb. Ő a best. Mert vele nem kell beszélnem. Nem tudom, érted-e. A Lucával élünk. Nem beszélünk mindig. Nem kellenek mindig nagy beszélgetések, szívömlesztés. Mi csak együtt voltunk. És tudod, mi a fura? Az, hogy akárkivel való beszélgetésemet übereli egy délután. Egy kibebaszott délután, amikor a Luluval csak ültünk, feküdtünk és zenét hallgattunk. Egész nap. Csak mi ketten. Távol a világtól. Nem voltak terveink, nem voltak álmaink. Nem volt más. Nem volt különleges. Nem volt jövő, nem voltak találgatások, tervezgetések. Csak mi voltunk. Múlt sem volt. Mi ketten, egyedül, együtt, meg a Nirvana vagy épp a Black Sabbath (ami náluk "Track" néven futó cd volt). MI, a gitár, a dob, a basszus, a billentyűs. MI és a délután. A semmittevés. A gyönyörűség. A pillanat. Annyira tökéletes volt. A csend és a zaj, a magány és a tartozásélmény teljes jelenléte. Míg élek, nem felejtem el azt a délutánt. Ha van olyan, hogy életed filmje, nos nekem ez a nap a 60 %-át fogja kitenni. Akkor boldog voltam. Úgy emlékszem, életemben utoljára voltam boldog.
És nem azért, mert beszélhettem valakivel. Nem azért, mert szavakat dobálhattam. Hanem mert
mert
úgy hiszem, azért, mert egyszerűen mellettem volt.
És mégsem.
És boldog voltam.
Mert akkor is igazán magam lehettem, amikor ott volt mellettem.
Szeretem, hanem kell játszani.
Szeretek szabad lenni.
Bármennyire szeretsz, még sosem hallgattál meg szerintem egy rockballadát sem. Pedig sírnál rajtuk. Nem tudom elképzelni annak az embernek a lelki világát, aki nem sír a Led Zeppelin: Starway to Heaven c. számán. Persze ez az én felfogásom. Egyszerűen imádom hallani az ujjperceken lévő bőrkeményedések dallamát a bundváltásokkor.
No de.
A napom.
Mondjuk a tegnapi, a mai még nem ért véget.
Na, szóval felkelek. Ébresztőóra. Szép szám, szeretem. Olyan nyugis. Nem ragad ki az alvásból olyan hirtelen. Régóta nem álmodom. Kimegyek kávéért, a Maja már megcsinálta. Jó. Egészen jól esik néha az aprócska figyelmesség. Egy kávé. Jó. Szeretem.
Megiszom. Reggelente mindig felhívom Tesót. Vagy legalább megpróbálom, néha délutánba, estébe csúszunk. Nagyon hiányzik. Emlékszem, régen, amikor kezdtünk felnőni, még mindig egy szobában voltunk. Nem volt akkora lakásunk (házunk) sosem, hogy külön legyünk. Reggelente (és minden napszakban) mindig vitatkoztunk, kinek a zenéjére induljon a nap. Később kezdtünk csak rájönni, hogy szeretjük egymás ízlését és bármelyikünk bármit tesz be, mindegy. Testvérek vagyunk. Szerettük egymást. Elkezdtünk egy játékot. Mindig vesztettem, mert Tesónak mindig is jobb hangcuccai voltak. Szóval, beraktunk egy jó ütős számot és kinek hangosabb a zenéje. Jó játék volt. Elvesztettük a fonalat néha és a másik számot dúdoltuk már. Amikor egyetemre kerültem, már csak hétvégén játszhattunk. Most már Tesó Szombathelyen van. Augusztus óta nem láttam. Hiányzik.
Szóval felhívom. Nem sok duma. Mi van, mi lesz. Fél perc. Csá. Így köszön. Mindig. Utána berakom a kedvenc számát. Mindig meghallgatom Tesó kedvenc számát. Az olyan, mintha itt lenne és nem választana minket el 300 km.
Megiszom a kávét, miközben arra gondolok, hogy nem igazán hiszek Zion-ban. (Road to Zion a Tesó kedvence.) Én inkább másban. Talán. A Purgatóriumban biztos.
Aztán öltözöm, reggel van, menni kell, öltözöm. Le a lépcsőn, megyek, be a suliba.
Suli. Gondolkozom. Először is azon, hogy miért nem vagyok inkább kocsmában ehelyett. Másodszor azon, hogy akarok-e tanár lenni. De ez megint más téma.
Harmadszor azon, hogy ha órán elkezdek belelendülni a kis saját világomba, miért rángatnak ki onnan. Pont valami fontos résznél. Éppen szeretnek ott. Épp boldog voltam. És akkor PTE-BTK, D550-es terem, itt és most soroljuk a kognitív disszonancia öt legfőbb jellemzőjét vagy mondjunk pár példát Hebdidge de/rekontextualizációjára. Nem jelentkezem, bemondom. Akkor nyomassuk. Szép kis vita kerekedik Hebdidge "cut"-elméletéről. Ostobák. Nem tudják, hogy ezen nem kell vitatkozni. Itt nincs vélemény. Itt csak tudósok vannak.
Itt senki nincs sehol.
Vége.
Mennék haza, de éppen nyit a Szenes. A PTE-n ott a legjobb a kávé. És ez nem duma. Sehol máshol sem olyan jó a kávé, mint ott. Ezért imádok pécsi lenni. Ez az én otthonom, az én helyem. Ez vagyok én. Bemegyek, kávét kérek, egy hosszú kávét, tudod, kicsit elfáradtam. Aztán hátrafordulok és már kapom is az Ubul beszámolóját fél órán keresztül. Szeretem a Szilvesztert. Felpörget mindig. Életvidám ember, nyitott, kíváncsi mindenre és mindenkire. Persze ez abban nyilvánul meg, hogy be nem áll a szája, de mégis... Néha a dolgok mögé nézve kincseket találunk. Nekem drogom az Ubul. Hírek. Infók. Bulik. Ivás. Kávé. Most épp Szenes. Felpörget. Nevetünk. Úgy nevetünk, ahogy csak velük tudok. Velük, ajkaiakkal. Igazian. Szabadon. Krusovszky nélkül.
Nem akarok főzni. Néha lehangolódva a főzésről mindig a 60-70-es évek jutnak eszembe. A háziasszonyok - mindig fekete, feltupírozott hajjal képzelem el őket - főzik a vacsit, sürgölődnek a fehér köténykében és mosolyognak. Kiakaszt az a befőttesüvegmosoly. Sokszor hányingerem lesz a főzés helyett.
Otthon film, ágyvetés. Mindig újravetem az ágyam. Külön szisztematikája van. Először a pakróc. Szépen, gyűrődésmentesen. Aztán a lepedő, dettó. Párna, mellette papírzsepi, testápoló (vaníliás!), Benny elefánt és Bebe. Telefon nem. Szentül hiszem, hogy fejfájást okoz, ha a telefonod a fejed mellett van. Nekem nem kell a balhé. Utána Takaró 1, háromrétbe hajtva, az ágy bal felén, majd Takaró 2, amivel alszom. Film. A Hannibal-t választom. "Mondaná-e nekem, hogy szeret?" Mindig összebőgöm magam, de kit érdekel, hisz erről szólnak ezek a másfajta másvilágok.
Felhívom Anyut. Anyu nagyon sokat jelent. Sokszor gondolok arra, hogy másnak már nincs anyukája. Akit felhívhatna. Nekem van. És az én anyukámat tényleg keresztre feszítette a szeretet. Nagyon szeretem őt. Nem merek belegondolni, hogy mit tennék nélküle. Lehet, hogy nem lennék elég erős, mint mások. Lehet, hogy édesanyám után dobnám a mások által legnagyobb kincsnek titulált dolgot, az életet. Nagyon szeretem a szüleimet.
1:36 perc múlva elzsibbad a seggem, szóval megmondom anyunak, hogy most mér leteszem, mert lassan bebábozódom, ha nem mozgok.
Elmegyek a Tudásközpontba, de minden könyv kint van. Feljegyzések az egérlyukból. Akarom. Majd máskor. Csak Block-ot veszek ki, a viccesebb fajtát, minek is nyúzzuk Apa Véres Szívét.
Hívnak. Ja, a Cukifiú. Így volt benn a telefonban. Randira hív. Smink, ruha, cipő. A beszélgetés jó. Mintha egy húron pendülnénk. Séta. Okés. Kéz a kézben. Jól érzem magam. X-re gondolok. Úgy gondolom, hogy lám, nélküle is tudok mosolyogni. Őszintén mosolyogni.
Van valami, amit eddig nem mondtam el, mondja. Imádkozom, hogy a koráról a munkájáról vagy a vallásáról hazudjon, de nem. "Barátnőm van."
Két szó.
Pont most. Pont ekkor.
X.
X, X, édes X, miért tetted ezt velem és miért teszik ezt mások?
Miért érdemlem ezt?
Miért kapom ezt? Olyannyira rossz lennék? Erre gondolok hazafele. Egyedül hazafele.
Azt hiszem, én vagyok rossz.
Tudod, mint egy kalapács. "Megfogod és nincsen benne Isten."
Azt hiszem, így gondolok magamra.
Mint akiben nincsen benne Isten. Pedig próbálkozom ám. Nem is tudnám elképzelni, milyen lenne, ha nem hinnék Benne. Ölnék, rabolnék, fosztogatnék. És nem azért, mert Ő nem tiltaná, hanem azért, mert tudnám, hogy nincs senki felsőbb hatalom, aki vigyázna rám. Ha nincs senkim, a lelkem oda.
Oda minden.
Oda lenne.
Puff. Villanás, ennyi az ember. Elszorul a torkom még most is, ahogy erről írok. Nem akarok olyan világban élni, ahol az Isten nem vigyáz ránk. A szeretteimre. Rájuk. Mindig csak rájuk. Imát értük. Legyen ima mindenkiért, mondom és teszem is, imába foglalva a két mamám, szüleim, Tesó, Jézi, Rémó, Adri, Kati, Maja, Edit, Noé, Anni, Réka, Lulu, Heni, Krisztike és Te.
Mindenki.
Csak ti legyetek boldogok, ne tudjátok meg soha a szenvedés való történetét, gondolom, mikor beírom a kapukódot.
Hazaértem és lefekszem. Ennyi volt tegnap.

"Le akartam rombolni

2011-09-21T00:57:00.004+02:00

minden szépséget, amitől megfosztott az élet. Szerettem volna porig égetni az amazonasi esőerdőket. Freongázt fújni az ózonrétegre. Meglékelni a tankhajókat, lecsapolni az olajfúrótornyok tartályait. Meg akartam mérgezni az összes egzotikus halat, amelyeket sohasem kóstolhattam meg, be akartam szennyezni az egész Riviérát, ahová sohasem juthattam el.
Azt akartam, hogy az egész bolygó elérje a mélypontot."
/Chuck Palahniuk: Harcosok klubja/

hallgass

2011-09-15T00:21:00.003+02:00

a tárgyakra
egy törött pohárra mondjuk
olyan rövid ez az egész
mint egy lélekzuhany
vagy a fivéred hívása.
a többi meg csak ebéd,
vársz, kapod, eszel
ízleled a májat, mellett, szívet
aztán elfogy ez is
ahogy

mondd,
mid is múlik épp?

rákfene

2011-09-15T00:16:00.001+02:00

Már megint a nap. Mostanában a reluxa apró kis lyukain beszűrődő fénypirulákra ébredek. Lyuk a takaró, a paplan, a kezem, minden.
Megint reggel.
Félelmetesen egyedül érzem magam.
Mintha ez nem én lennék. Csak valami
valami
gazda-
test
Használ, de nem tudom, mire.
Senki nincs itt.
A szél meg csak rezegteti a pöttyöket a falon.
Nem tudok aludni reggel.
Folyton erre a fényre ébredek.
Várok.
Statikusság.
Valamiért mégis beindítom újra. Reggelente. Minden reggel.
egy láb
kettő
ajtó kinyit
kávé feltesz
Nézz rám. Élek. Eszembe jut, hogy tegnap megkérdezhettem volna annak a lánynak a nevét, akitől valami eldugott egyetemi ajtó előtt segítséget kértem. Legalább a nevét tudnám. Az arcára úgysem emlékszem. Jobb lenne, ha tudnám, hogy hívják. Határozattan jobb lenne.
Kósza gondolat.
Hadd menjen.
Nézd, a dolgok úgyis mennek. Inkább így,
mint
hisz tudod
mint akárhogy máshogy.

Olvassátok,

2011-09-14T20:18:00.002+02:00

szeressétek.
FÉL :)

buszunk van

2011-09-14T18:36:00.001+02:00

Klikk. A Zsolnay nagyon messze, tehát úgy határoztam, hogy ez jó vala.

2011-09-13T12:27:00.000+02:00

Reszketünk.
Félünk.

Így kellett volna végződnie...:)

2011-09-07T18:19:00.003+02:00

Endy: Elaludt

2011-09-03T02:24:00.000+02:00

Rorschach meg a viccek

2011-09-03T02:05:00.003+02:00

Egyszer hallottam egy viccet: Az ember elmegy orvoshoz. Azt mondja, depressziós. Hogy az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát a fenyegető világban. Az orvos azt mondja, "a kezelés egyszerű. A kiváló bohóc, Pagliacci ma este épp a városban van. Menjen el a műsorára, az majd felvidítja." Erre az ember könnyekben tör ki: "De doktor úr, én vagyok Pagliacci!" Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny...

Pilinszky: Mire megjössz

2011-09-03T01:17:00.001+02:00

I'm fine.

2011-09-02T18:35:00.000+02:00

2011-08-31T16:17:00.001+02:00

Always

2011-08-31T12:20:00.000+02:00

Még mindig

2011-08-28T15:06:00.004+02:00

szeretem ezt a zenét.

És még mindig félek Frank-től.

2011-08-22T10:15:00.003+02:00

"Ezért nem nyerhet soha a Red Sox."

A zajokról

2011-08-11T12:27:00.002+02:00

Ilyenkor már semmit sem hallani,
csak a vonatokat.
Mintha én is utaznék.
Lehetnék a zöldruhás nő
a másodosztályon,
elképzelem, ahogy
csikorgón megérkezem
és vár valaki,
talán még a bőröndöm is viszi.
Vagy a fekete kalapos
sovány úriember,
aki továbbmegy,
mert minek is szállna le,
ha nem itt él.
Vagy egy kisgyerek,
aki az anyja vállán alszik.
Neki nincs hova mennie,
mégis otthon van;
ő még így hívja
a családot.
Bárki lehetnék,
valaki más,
próbálom elképzelni
milyen az utasoknak
éjjel hazaérni.

Pajtásom

2011-08-02T23:06:00.003+02:00

Már nem is emlékszem a részletekre,
te valahogy megint ott voltál,
olyan hihetetlenül
- mint valami elhagyott tárgy -
kerültél meg újra.
Olyan kedvesen lézengtem
utcákon, hátha megtalálsz,
de a végén
magam mentem haza.
Valami kapualjban várt ő,
éppen elnyomta a csikket,
a rég látott jóbarát
a házába intett.
Mikor ajtót értem
fegyvert is fogott rám,
"elfogadást adok"
- vágta hozzám
a golyót meg a fejbe,
"mert csak oda való"
ennyit válaszolt,
mikor a szívbe is kértem
egypár fáradt golyót.
Nem látom az arcát,
de ő most is itt van,
azt mondja, nincs neve
meg hogy te küldted,
de nem hinném,hogy név nélkül
lehetne élni,
Groteszk-nek nevezem
- te küldted -
te is az vagy nekem.

...

2011-07-25T14:42:00.000+02:00

"P: Ne szomorkodj, hogy elmaradt az esküvőd. Mi olyan fontos és érdekes benne?.. Kit érdekel?...
Gyere, menjünk haza, hozom a szalvétákat és a kis tortaszeleteket, majd megesszük este az ágyban..."

Most értem haza

2011-07-22T05:18:00.002+02:00

Felvettek! Emellett az élet is csodaszép, szóval "átölelném..."

Kedvesem meséje

2011-07-19T00:47:00.002+02:00

Sohasem beszéltél, de
néha volt egy meséd.
Sima szó volt az egyik részlet,
emlékszem a didergős reggelre,
épp valahova máshova vágytam.
Mindig szavakkal a szádon ébredtél,
sosem beszéltél hozzám olyankor.
Te mindig hallgattál a fontos pillanatban,
én meg sose figyeltem a részleteket.
Tudod, van ez az énem, ami folyton élni akar.
Később tűrted a háziállatokat,
kedvesen neveltél, magad mellett tartva;
ilyenkor sok részletet meséltél te nekem
az elmúlt életekről.
Néha meg elfeledett helyekre vittél,
elképzelted, hogy otthon érzem magam,
én meg sokszor késtelek le álmodozásaimban.
Mégis – valamit írnék most
ezekről a mesékről,
most éppen figyelnék rád,
csak épp nem lépdelsz az ablakom alá,
hogy megint elmeséld
szomorú életed
fáradt történetét.

HP 7/2

2011-07-18T13:25:00.001+02:00

nem. írok. semmit.

Egyéb rétek és városok

2011-07-08T16:19:00.001+02:00

Londoni premier

2011-07-08T13:18:00.003+02:00

Szegény kicsi gépem, teljesen meghalt tegnap négyszer-ötször, majd ugyanennyiszer fel is támadt, mindazonáltal erre, pont erre a pár percre teljesen összeszedte magát ő is és az élő adás is, egyszóval "tudod én átölelném az egész világot..."
Mert most volt olyan... Meg egy krán is, szuperságosan gyönyörű...

AZONNAL!

2011-07-07T17:53:00.003+02:00

Ugye most már elhiszitek, hogy sok bennünk a közös?:)

Ja és amúgy mi ez a spoiler? Shame on U, world wide web!

Diplomaosztóm

2011-07-01T19:50:00.003+02:00

Átölelni a barátnőd a diplomáddal a kezedben.

Az ünnepi talárban együtt.

Kicsit elviccelve.

Mégis büszkén feszítünk.

Néha más segít lerángatni a dicső rucit.

Meg aztán, amikor a volt tanárod odajön hozzád, hogy gratuláljon és a jövőd felől érdeklődjön.

Ez mind-mind megtisztelő. Köszönöm, PTE-BTK. Köszönöm a két Csájjénak, Noénak és Ditkének, mert ők jöttek hozzám oda először a D épületnél gólya koromban. No meg azóta is. Többen is vagytok: Anni, mert késsel ettem az almát, Maja, mert ketten őrültek vagyunk, Réka, mert jókat meccseztünk... Meg vannak tanárok is, akik nélkül nem végeztem volna, ha nem viselik szívükön a sorsomat: Bódi Jenőnek főleg, mert bármilyen gondom-bajom volt, mindig segített. Legfőképp pedig Havasréti József tanár úrnak, aki iszonyatosan okos ember, jó tanár és mert az ő segítsége és irányadása nélkül nem született volna meg a szakdolgozatom.
Jó volt itt lenni, jó volt együtt lenni, örülök nektek, szeretlek titeket.

Beteszem az emlékkönyvbe

2011-07-01T18:54:00.002+02:00

Kis pécsi látképem! Ma láttalak így utoljára...

Orfű, a szívem egyik csücske

2011-07-01T18:09:00.002+02:00

Fishing On Orfű

2011-06-24T01:22:00.002+02:00

Puha ágyból nézzük a vihart, Orfűn épp megúsztuk, kalandosan hazakeveredtünk, láttunk érdekes fesztiválarcokat, viharkészülődést és miegymást...

7/2

2011-06-23T15:43:00.002+02:00

Nektek is feltűnt, hogy az előzetes arról szól, hogy Voldemort ordít????

Our everyday life 13.

2011-06-23T15:22:00.000+02:00

- "A kíváncsiság nem bűn, Harry..."
- De a pofátlanság az.

Koncert, Pécs, 30Y

2011-06-22T00:33:00.002+02:00

PaFe 2011

2011-06-22T00:04:00.000+02:00

Államvizsga előtt...

2011-06-22T00:03:00.001+02:00

About First Class

2011-06-20T17:20:00.005+02:00

A First Class az X-Men filmek történetében egy újabb origins, bár most nem csak egy szereplő háttértörténetét ismerjük meg, ám ez mégsem sűríti be a történetet. Végre megtudhatjuk Bestia és Mystic előéletét, emellett pedig Charles és Erik főszereplőként tűnik fel az ismert kereteken túl ábrázolva.
Egy percig sem érzi a néző azt, hogy a filmvásznon forgó események erőltetettek vagy hirtelenek, mindezek mellett a First Class dinamikus és előremozgató történéseket sorakoztat fel.
A film egyébiránt azon a zseniális párhuzamként felfogható kontraszton alapul, amely a mutáns-ember ellentétet felfogó két pólust mintázza. Egyértelművé válik, hogy választások nincsenek a szereplők számára és az olykor tragikus események áldozatai determinálják őket. Magneto élete üldöztetés volt, Charles pedig egészen más körülmények között érzékelte a másságot; az pedig elkápráztató, ahogy mindkét karakter létrehozza a katartikus élményt a nézőben. Világossá válhat ezen eredettörténet alapján az X-Men oly hagyományossá vált ideológiai koncepciójának magyarázata. A főszereplők közti barátság és különleges kapcsolat kialakulása tragikusabbá teszi a "kisebbség"-ként jelenlévő mutánsok problémáját.
Két dolgot emelnék ki emellett, ami számomra igen meglepő volt. Az egyik Azazel megjelenése, akiről ránézésre megállapíthatjuk, hogy kinek is lesz az édesapja a későbbiekben. Tökéletesen ábrázolta a film a szülők találkozását, valamint egy kis támpontot nyújt azoknak, akik nem olvasták a képregényt.
A másik Sebastian Shaw karaktere. Felettébb elbűvölő képessége tökéletes összhangban áll a világháborút kirobbantó terveivel. Egészen megragadó ez a párhuzam.
Szerencsénkre nyitott vége van a First Class-nak is: a történet folytatódhat, például a valós szereplők megtalálásával és a Cerebro megépítésével, stb...
Azonban a "real-time" eseményekre is kíváncsiak lennénk, mi is történt miután megmozdult az a bizonyos sakkbábu?

Felespohárkák

2011-06-14T12:01:00.002+02:00

a halott elmegy,
mi meg itt ragadtunk

*

a fák ültetői
már rég halottak.

*

nem vagyok több -
egy alak a képernyődön

*

az úton
zacskótánc van

*

hajnalháromnegyvenegy
az álom tovahempereg

*

megfürdött a hajnalban
csak a csapot nem zárta el

*

erkély
egy bohóc áll a sötétben

*

lepkét gyűjtesz
lámpát gyújtogatok

*

Üres üvegekben
szekrény tetején
bezártan a múlt.

*

Ágyat tolnék
az otthonod mellé.

*

Egyedül
te tudtad
elaltatni a napot.

*

Harc
Kinyithatod a szemed –
most már vesztettél

*

Törtszáraz
ez a hajnal is

*

21 múlt,
6-ot élt.

*

Steinbeck
Utcán fekszik
más helyett
néha megöl
egy egeret.

Szoba

2011-06-13T22:31:00.002+02:00

Látod, nincs értelme elfelejteni az ajtót és az ágyat
Puha ketrec, szívedből jött - nekem döntötted a hátad.
Itt van a toll, ezzel írtál parkillatú estéken,
Szeretted a plakátokat - itt van mind, le nem téptem.
Körbejárhatsz, megpihenhetsz,
pár emlékben el is veszhetsz,
na és Wordsworth, szétlapozva, emlékszel rá?
így jelöltél papírfecnit a kedvenc oldalnál.
Áll még minden, hogy ne légy egyedül,
ha hűtlen szíved hazajönni kényszerül.

♥

2011-06-08T14:43:00.001+02:00

csakénéste

2011-05-30T23:38:00.004+02:00

Most is tévedsz, ahogy olvasol.
Nem érted soha a lényeget;
csak ülsz és sosem érezted
emberként a lényemet.

Nem így akartalak látni,
neked sikerülnie kell
álmodás nélkül álmokat élni.
Te képes vagy rá.

Én írni fogok mindig;
ne félj, nem zuhanok,
még nem hinném,
de mindig élni fogok.

Ha máshogy nincs, hát benned.
Üres sorokban, erkély-strófáknál
eszedbe jutok egyszer talán,
hogy valaha engem is olvastál...

2011-05-30T23:32:00.002+02:00

Mindenki táncol erre,
nem megyünk semerre,
egy helyben forgunk,
mindvégig hordunk
egy kis jelet a vállon
- üresen ajánlom
a kis szívem éppen
most neked, éhen
ne vessz, kedvesem,
áruló szerelmesem.

First Class

2011-05-23T19:00:00.001+02:00

Kedves gyerekek!
Az új X-Men nagyon király lesz.
Üdv: A Mikulás, a Nyuszi és kutymuty Sunny

tea-fa

2011-05-19T19:16:00.002+02:00

Orfű

2011-05-19T19:15:00.002+02:00

2011-05-04T19:51:00.001+02:00

Coming soon...

2011-05-04T19:50:00.000+02:00

Konstanca

2011-05-01T00:08:00.002+02:00

Néha Krusovszky-t idéztem,
te meg nem is tudtad,
hányszor számoltattak már el.

Persze, te más voltál,
sosem elrévedő-típus
neked a plomba csak szó;
nekem már életrítus.

Nem tudom, miért félek
hajnalegykor, takaróban
- más mércében élek. -

Néha Krusovsky-t idéztem,
te meg csak szántál:
miért nem tudsz élni,
ha már kipróbáltál....

Kísértetház

2011-04-07T01:45:00.001+02:00

Sosem értetted, miért nem akarok
egy olyan házba bemenni,
ahol meghaltak már.
Épp elegen vannak,
nézik, ahogy kelek,
a tükörben grimaszolnak,
kabát helyett néha
rajtam csimpaszkodnak,
jóéjt-csókot adnak,
nekem ágyat vetnek
ezek a szellemek.

Le-

2011-04-06T19:58:00.004+02:00

ma is csak negyvenhatig számolom magamban
a meg nem lévő dolgok iróniáját
most a Hold is csak egy kis cé
mi meg néha annyik sem vagyunk
padon meg ágyban fekve

-fe-

és megint a várost látom
a tavaszi fákat
megtépte őket a vihar, látod
nincs is más az úton,
csak havazó virágszirmok

-le

meg beteg fákat és betegebb embereket
terjed a kór
valahogy én sem tudom
mikor alszom
most már szinte minden
ugyanaz
a képzet.

Fázó

2011-04-06T15:52:00.001+02:00

Hideg van ma megint,
ottkinn vártam rád,
befele zöld szalagot kötöttem,
ha nem fújja el a szél,
idetalálsz.

2011-04-05T23:39:00.001+02:00

Doboz alakú szív

2011-04-04T23:03:00.004+02:00

Valahogy a szemed sötét satír fedte.
Az enyém is csak ócska krikszkraksz volt.
Akkor nem tudtam, hogy hallottak vagyunk,
egyedül haltunk mi meg,
a szemünk meg védtük
a napszilánkoktól.

Neil Young - Old Man Live in '71

2011-04-04T23:00:00.001+02:00

Fehérben

2011-03-28T14:24:00.003+02:00

"Végül is nincs nagy gond" -
kezdi a doktornő,
és neki is meghalt biztos a kutyája
- mint az én Bundásom -
mert már nem mosolyog.
"Próbáljon meg nem a
betegségtudattal élni" -
és mindketten folytatjuk
egy erős "De..."-kezdéssel,
csak én magamban;
ő meg nekem.
Szerinte újabb várókba,
fehér folyosókba kéne,
"de én Moszkvába mennék szívesen"
gondolom, csak hát
nem muszáj ilyen
nagy terveket megosztani
a dokival,
akinek meghalt a kutyája.

Néha egy ölelés

2011-03-27T13:47:00.003+02:00

tesz jobbá mindent.

Városlepedő No.2

2011-03-27T13:43:00.001+02:00

"Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen."

2011-03-27T13:29:00.001+02:00

Megjelentem

2011-03-23T16:36:00.000+01:00

Fiatal Értékteremtő Lap
http://felonline.hu/2011/03/23/jatek/

vagyok

2011-03-22T22:45:00.005+01:00

mert én vagyok az is
akivel csak magadról beszélsz
a kattogásról meg a zörejekről.
vagy az vagyok, akit éjjel
az izomgörcs ráz fel, mert hát
mikor is jönne, ha nem akkor.
és éjjeliőr is vagyok
- szigorúan háromtizenegytől -
és világutazó! (igazán
mehetnék, ha nem hinném,
hogy vannak gyökereim)

*

vagy én vagyok a kapu előtt álló
nem várt mámoros látogató,
könyvtárban is találkoztunk
(a K46-nál)
éppen az voltam, aki nem talált haza
ellopták a sárga köveim
no meg a fonalat is
és én vagyok reggel
a fáradt utastársad -
de félek, te nem a
végállomásig jössz.

*

és valahányszor beleszeretsz
valakibe - nos, lehetnék akár
én is az a valaki.
reggel én söpröm
a leveleket ajtód elől
(tudom, hogy zavarnának:
te nem szereted a fákat)
vagy aki az utcán sétálva
eltéved egy könyvben
a takaród lehetnék egy
éjjel a nagy csöndben.

Havasi Attila: Manócska meghal

2011-03-21T11:19:00.003+01:00

(apró Manó-részletek)

Manó szerint a világ

Kicsi manó a világot nem érti,
és súlyos frusztráltságát megkísérli,
hogy nihilista attitűdbe rejtse:
azt mondja, hogy le van mindenki ejtve.
De cicó nem szeret leejtve lenni,
s úgy érzi, ő manó számára senki.
Elhidegülnek végül mind a ketten,
s kerülik egymást, mint két ismeretlen.

*

Manócska némán töprengett az este,
és létezését megkérdőjelezte.
Feküdt a döbbenettől holtra váltan,
de mégis, villanyát eloltva bátran,
zavart fejét a párnájára hajtva
próbált tovább nem gondolkozni rajta.
Hajnal felé merült álomba végre.
Nos, lesz-e még vajon fölébredése?

*

Cicó és manó szerelmi tragédiája

Kidobják cicót durván megalázva,
de visszajön, s az ajtót kaparássza.
"Kicsi manó, eressz be, kérlek,
hideg van, sötét van, és nagyon félek."
A gonosz kacag, és kizavarja
a cicapusztító zivatarba.
De rájön, hogy cicó az egyetlen kincse,
és felköti magát a kilincsre.

*

Manócska halála

Manócska meghal. Könyörögjön érte
cicó és annak mind a házanépe.
Bűnös lelkéért mondjanak imát
a rongy-, a szőr- s a műanyag cicák.
Csavarják kockás pokrócba, s temessék
holdtöltekor a fák alá testét,
s rá emlékezvén, ki por volt a porból,
tort üljenek setét gumicukorból,
s cicó és annak mind a házanépe
táncoljon lassan, némán, kéz a kézbe.

Kislődről

2011-03-21T00:09:00.000+01:00

Városlepedő

2011-03-21T00:03:00.002+01:00

Ó, igen, szinte el is felejtettem, hogy a Kodályban a Szentimentálé alkalmával végre - ugyanis eddig nem pazaroltam erre a koncertestéken az időm - sikeresen firkantottam a Városlepedőre.

Ajánlom

2011-03-20T18:11:00.002+01:00

mindenki figyelmébe Billy Milligan történetét.
Előre mondom, ez egy igaz történet lesz. Ilyenkor mindenki hátrahőköl, hogy "lám, milyen szörnyű is a mi kis világunk.." vagy "node most igazán nem vagyok melankolikus hangulatban, barátom..." Vagy nem mindenki. Én mindenesetre igen. De ez egy másik történet.
Billy-nél tartottam épp, akinek Daniel Keyes írta meg sok éves viszontagságait. Billy ugyanis többszörös személyiség. Létezik tíz fő embere (személy szerint Arthur és Ragen a kedvenceim), vannak nemkívánatosak, akik sok bajt kevernek, ha átveszik az irányítást, ezért normális keretek között száműzve vannak a reflektorfényből. Ó, és ott van a Tanító, az összes személyiség egyben.
Rendkívül lebilincselő és izgalmas történet a Szép álmokat, Billy!, melyben megismerjük a többszörös személyiséggel rendelkező embereket, valamint a különböző tudattal rendelkezők egymásra lelését, konfliktusait és összetartását.

- Ha maga nem Billy, akkor kicsoda?
- David vagyok.
- Akkor hol van Billy?
- Billy alszik.
- Hol alszik?
A fiú a mellére bökött. - Idebent. Alszik.

/Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!/

Most éppen a második részt, a Billy Milligan háborúit olvasom. Le se tudom tenni.

Ki lennél egy zenekarban?

2011-03-18T00:58:00.000+01:00

- vetődött fel a minap a kérdés.
Hát ez egyszerű.
Én lennék a...
én lennék a...
a gitáros...
az énekes...
a billentyűs...
a pozanos...
a dobos...

...

... csaja.

Ültél már kivin?

2011-03-04T18:57:00.002+01:00

Mert mi igen:

Ó, és vettem két új pengetőt is...

Orákulum újra

2011-03-04T18:52:00.001+01:00

Kosztolányi és Dustin Hoffman:

Nincs megírva

2011-02-27T21:50:00.001+01:00

Színes

2011-02-24T19:49:00.004+01:00

Múltkorról:

Régről:

Máról:

Valamikorról:

Valami fontos

2011-02-21T00:57:00.000+01:00

Haldoklik a fél életem

2011-02-20T21:03:00.003+01:00

Valahogy nagyon elrepült ez a tizenegypár év. Annyira, hogy el sem hittem, hogy már nagyon beteg.
Nagyon kicsi volt, amikor elhoztuk, és nagyon örültünk a kölyöknek. Elfért a két kezemben, pedig még én is csak kölyök voltam.
Emlékszem még, amikor elszakította az Adri nadrágját a csöppnyi kis éles fogaival, no meg én is szakadt farmerban jártam, míg megtanulta, hogy nem szabad harapni. Emlékszem, milyen sokszor ültünk a régi házunk lépcsőjén (mi sosem ki-, mi inkább lementünk az udvarra): a feje az ölemben, én meg simogattam a hosszú bársonyos szőrét, mert túl fáradtak voltunk már mindketten más egyebet csinálni.
Büszke kaukázusi. Ereje teljében. Vérengző fenevad. Plusz rácsokat hegesztett édesapám a kerítésre, mert a kutyánk úgy döntött, hogy nem kedveli azokat, akik a postaládánkat megközelítik. Most pedig... Most édesapám a kétszeres védelmű kerítés előtt térdel, fogja a kutyánk fejét és siratja őt. Én is sírok vele. Akkor törik el a mécses, amikor a lábával a kezünket keresi, ahogyan egykoron megtanítottuk neki a pacsizást. Édesanyám is sír a kocsiban, ő ki sem száll. A kutya harmadakkora, mint fél éve. Az izomsorvadás legyőzte. Csont és bőr. A hosszú szőre ma is ugyanúgy fénylik.
MIndig úgy képzeltem, csak szentimentalista ökörség, ha azt olvastam valahol: "kihunyt a fény a szemében". De amikor édesapám a két kezében tartotta a fejét, láttam, milyen együgyű és ostoba voltam. Kihunyt a fény a kutyám szemében. Már nem is látszik, milyen gesztenyebarna. Már csak fehérséget és vérereket látsz. Már látod benne a halált.
Nemsokára 21 éves vagyok, és a Bundás a fél életemet végigkísérte. Emberek nem tartottak ki eddig mellettem.
És most ott térdelünk apámmal, és egyikünk sem mer szólni, mert elcsuklana a hangunk. Nem akarjuk, hogy lássa, hogy félünk. A kaukázusi farkasölők nagyon okosak. Tudja, hogy haldoklik.
Soha állat még így nem nőtt a szívemhez. Sokadszorra kell rájönnöm, hogy teljes szívemből gyűlölöm a halált.
Mert soha még egy ilyen kutyám nem lesz.

/2002/

P

2011-02-18T00:04:00.002+01:00

Maholnap tényleg eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről,
unom, hogy nélküled kell lennem
hogy nem beszélhetek,
hogy üresek a járatok,
hogy nincs rajtad kívül más,
Egyetlen Ulpius,
hogy nem láthatod magad bennem,
minden nap megerősítve
valami rég elvesztett
szép jó dolgot
találhatnál
ha itt lennél
ha maholnap eljönnél -
hogy ne csak beszéljünk erről
segítenélek megkeresni;
de mások van helyetted,
dőre együgyűk,
mi meg elveszünk:
a bőrfotel és a kávé,
a gang meg a tejivó:
a mi dolgaink
messze vannak tőlünk,
szóval maholnap eljöhetnél -
hogy ne csak beszéljünk erről.

Our everyday life 12.

2011-02-15T01:59:00.001+01:00

- Hol van a Labello-m?
- GYakran Ismételt Kérdések...

Our everyday life 11.

2011-02-15T01:58:00.001+01:00

- Ő még szűz? Nem feküdt le Chamberlain-nel?
- Ő egy pap!!!
- De le fognak feküdni, nem?!?
- Az egy dolog.